A digitális tükör másik oldalán

Az InfoTárs Egyesület számára az év egyik legnagyobb szakmai kihívása az InfoTárs Program. Az eseménysorozat keretében olyan fiatalokkal dolgozhat együtt az Egyesület, akikkel korábban nem. Az ország minden tájáról érkeztek lelkes résztvevők, hogy háromnapos workshop keretében ismerjék meg az InfoTárs Egyesület munkáját. Az első hétvégéről Illés Gergely is beszámolt, aki a workshop hétvége keretein belül találkozott először az InfoTárs Egyesület csapatával.

 

Számomra az ,,InfoTárs Egyesület” név nem sok mindent mondott azon felül, hogy jól hangzik. A jelentkezés előtt természetesen utánanéztem, hogy kik is ők. Szkeptikus voltam, mert szerintem a mai világban a marketing-szakemberek és a PR-osok már a kötőszó szintjére alacsonyították le a innováció és a technológia fogalmakat. Sajnos ezzel a két szóval mindent el lehet adni, de itt nem ez a helyzet. Ahogy megismertem az InfoTárs elmúlt egy éves tevékenységét, egyre jobban kirajzolódott, hogy egy hasznos és kiemelkedő szervezetről van szó.

 

Térjünk át az első találkozásra! A workshop helyszíne a budapesti H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ épülete volt. A hely hangulata és kialakítása már az első percben megfogott, mivel jól felszerelt helyszín.

 

Amikor megérkeztem, a csapat már eléggé oldott volt. A társaságban voltak olyanok, akik már dolgoztak együtt az InfoTárssal, de a társaság nagy része azelőtt még nem találkozott az Egyesülettel, csak papíron.

 

A kiválasztott fiatalok a legkülönbözőbb országrészekről és szakirányokból érkeztek, így a társaság összetétele nagyon változó volt. Az egyéni bemutatkozások során gyorsan kiderült, ki kicsoda és honnan fújta oda a vonat. Valaki sejtbiológiával foglalkozik, és olyan is akad, aki a tanári pályán látja a jövő zálogát. Ami közös volt az összes jelentkezőben, az az, hogy mindannyian hisszük, hogy a jövőt a fiatalok alakítják, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy addig oktassuk őket, amíg fogékonyak és nyitottak az új dolgokra.

 

A társaság a várakozás perceit jó hangulatban töltötte el. Miután sikeresen helyet foglaltunk az emeleten lévő teremben, Bozsoki Dániel és Baracskai Anikó rövidre szabott bemutatkozását és az elkövetkező napok programtervét hallgathattunk végig. Később ismert személyt köszönthettünk a körünkben; a magyar Gamestar Online főszerkesztője, Horváth Péter (HP) és Kiss Imre volt a nap fénypontja, de sajnálatunkra a laser tag-es harcot minden igyekezetük ellenére sem tudták überelni a személyükkel. 😊 A viccet félretéve, mindketten tudtak újat mondani, és számos olyan anekdotát és tapasztalatot osztottak meg velünk, ami érdekes és hasznos volt.

 

Az első nap a csapatépítés jegyében telt el. Olyan kellemes élményekkel gazdagodtunk a nap során, mint a laser tag, az ebéd és az esti csapatépítés. Ehhez nagyban hozzájárult Pikó Tamás közösségszervező szakember szaktudása és segítsége.

 

A második nap sokkal szorosabb munkatempót kívánt, és a reggeli elfogyasztása után nekiindultunk az igazi mókának, ami a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia megismerése volt.

 

A két nap alatt felvonultatott workshopok közül ami engem a legjobban megfogott, az az agilis csapatmunkára építő feladatok voltak. Az egyik ilyen feladvány lényege az volt, hogy kaptunk egy egyszerű feladatot, amit egyre bonyolultabbá tettek a szervezők annak érdekében, hogy minél többet tudjunk kihozni a feladatból azonos idő alatt. Ezt úgy kellett megtennünk, hogy csapatmunkában elemeztük a helyzetet, és a hibáinkat felfedve gyorsan más stratégiájú megoldást fejlesztettünk ki rá.

Ez egyszerűnek hangzik, de még egy jól összeszokott csapatnak is nehéz feladat (főleg vezető nélkül), nemhogy olyan embereknek, akik alig ismerik egymást. Ez rendkívül tanulságos volt abból a szempontból, hogy rávilágított, nem elég, ha a csapat okos és gyors, szükség van olyan látásmódra is, ami a szabályok és a tiltások közötti könnyebb eligazodást segíti.

 

A következő témakör a vizualizációs és a 3D-nyomtatás workshop volt. Számomra is érdekes volt, de nem hatott az újdonság erejével, hiszen már évek óta foglalkozok a témával. Szerencsére a közömbösségem nem ragadt át a társaságra, hiszen csillogó szemmel sorakoztak fel az InfoTárs bűvöskockája (3D-nyomtató) mellett, ami épp elkezdte kinyomtatni az országház lekicsinyített modelljét.

 

Számomra az egyik legérdekesebb és legfontosabb esemény az egész workshopon a félhivatalos rendezvény volt, ahol vezető szakemberekkel találkozhattunk. Számos tanulságos beszélgetést folytattam a jelenlévőkkel, és konklúzióként annyit tudok mondani, hogy mást kaptam, mint amire számítottam – nem pejoratív értelemben. Ha pontosan szeretném megfogalmazni a tapasztalataimat, akkor azt mondanám, hogy olyan választ kaptam a kérdéseimre, amire szükségem volt, és nem olyat, amilyet hallani szerettem volna.

 

Hogy ne csak a jót emeljem ki: az első nap tematikájával voltak hibák, de a szervezők kiállták a próbát, gyorsan és hatékonyan megoldották a felmerülő problémákat. Ezzel elnyerték a bizalmamat, ami nem kis teljesítmény.

 

Mindent összevetve, a két és fél nap tapasztalatai mélyen belém ivódtak. Számtalan olyan helyzetbe kerültem, ahol kitűnt az, hogy hol kell javítanom a személyiségemen, a képességeimen és a gyengeségeimen. Legyen szó a verbális kommunikációs hiányosságokról vagy az érdekérvényesítésről, az ilyen helyzetekben derül ki, hogy kinek hol kell javítani a saját tulajdonságain ahhoz, hogy oktatni tudjon.

Ehhez a digitalizáció is egy eszköz, méghozzá egy olyan eszköz, ami semmit nem ér, ha nem szakember kezében van. Ezért a szakemberek képzése elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a digitalizáció folytatódhasson.

A képzéshez igazi elhivatott emberekre van szükség, és ezekből itt, az InfoTárs Programban nincs hiány.