Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Már a címe is sokkoló az előző év egyik legnagyobb magyar filmsikerének. A tinikről (nem csak tiniknek) szóló magyar thriller, filmdráma kevesebb, mint 100 percben mutatja be a mai fiatalok online és offline közösségének világát. Bepillantást nyerhetünk a bulikba, a szerelmek viharába, a kamaszokat érdeklő témákba és az online kommunikációs csatornájukba. A film nem egy kamaszok irányította hisztis birodalomba kalauzol(mert hát azért láttunk pár ilyen fárasztó amerikai példát), hanem a körülöttünk lévő tinédzserek mindennapjaiba. Schwechtje Mihály első játékfilmje 2018 egyik méltán elismert alkotása!

A film elsőre átlagos tinifilmnek tűnhet a karakterek alapján; csinos, de kicsit különc, jószívű főszereplő lány, csacsogó és felszínes legjobb barátnő, osztály macsója, bátortalan szomszéd srác az utcából, sármos angol tanár és persze az egyetlen gyereket sem megértő szülők tömege.

Ez alapján gondolom nem sikerült felkeltenem az érdeklődésedet (főleg, ha kettőnél több tinifilmet már láttál életedben). Ami viszont az igazi csavar ebben a filmben, hogy az átlagosnak tűnő karakterek végre már nem a XX. században élnek, hanem igenis a jelenben. Mit jelent ez? Közösségi médiát, chat ablakokat, fényképmegosztásokat, Facebook-csoportokat, videohívásokat, kép- és hangszerkesztő programokat!


Őszinte leszek; véleményen szerint ezekkel a technológiai lehetőségekkel valódi kihívás egy kamaszkor! Ha belegondolok a kamaszkorban megélt drámákra és ezeket megfűszerezném egy kis social médiával, azt hiszem begolyóztam volna tizenévesen. Nem azért, mert nem állt mögöttem a szerető családom, hanem azért, mert kamaszkorában mindenki sebezhetőbb, az ember hiszékeny, könnyebben csinál hülyeséget és az utolsó lehetőségnek számít csak a felnőttektől való segítségkérés.


A film is az ebben az életkorban lévő fiatalokról szól. A főszereplő Eszter angoltanára bejelenti külföldre költözését. A tanár és a diáklány között izzik a levegő a film elején és hamar egy távkapcsolatot látunk kialakulni. A szerelemnek persze az angoltanár családja sem szabhat gátat, Eszter és Csaba bá édesen elsuttognak éjszakánként Skype-on és sodródnak az árral.


Eszter számára a távkapcsolat ideig-óráig működik csak. A kapcsolatból való kilépés azonban nem megy olyan egyszerűen és hamar meglesz minden meggondolatlan cselekedetnek a következménye. Megérdemelte? Megérdemli egy 17 éves lány, hogy félmeztelen fotók jelenjenek meg róla a neten?

Egy kamerával és mikrofonnal rendelkező televíziós stáb az utca emberétől azt kapná válaszként illedelmesen, hogy nem. És ha megkérdeznénk a véresszájú internetes fórumok tagjait? Vagy a kertvárosi szülőket egy szülői értekezleten? Hamar változna a válaszarányok értéke és a stílus is.


Az online bántalmazás ma már kezd közismert téma lenni. A szülők jelentős része legalább hallott róla, illetve a pedagógusok is próbálnak válaszokat találni (vagy legalább segítséget kérni szakemberektől). Mindemellett azt érzem, hogy az ítélkezés még mindig jobban megy egy ilyen szituáció esetén, mint az empatikus hozzáállás. A tanárok sokszor csak háttérzajként működnek a kamaszok mindennapjaiban, a szülők pedig hajlamosak csak a gyerekeiket felelőssé tenni az online térben történő viselkedésükért (tisztelet a kivételnek).


Schwechtje Mihály filmje azért igazán formabontó, mert egy ilyen „egyértelműnek” tűnő cselekményszálat is meg tudott mutatni több nézőpontból. Ismerjük a bántalmazó, a bántalmazott és a szemtanúk érzéseit, motivációit, és ami a legfontosabb, a tipikus válaszait. Visszatekintve a film karakterei mind tipikusak; naiv és figyelemre vágyó fiatal lány bedől a hülyeségnek, macsós kisugárzású kamasz srác tele van érzelemmel, a plátói szerelmet érző szomszéd srác esetlenül próbálkozik, a szülők meg csak degradálják a kamaszok dolgait, hisz ők felnőtt dolgokkal foglalkoznak (amúgy is, mit lehet annyit ülni a gép előtt?).


Jelenetről jelenetre lehetne írni a filmről, de az már spoiler gyanús lenne.

Összességében Schwechtje Mihály filmje úgy mutatja be az online és offline térben zajló tinédzserkort, ahogy korábban a magyar filmiparban senki.

Szóval irány a mozi és tessék megnézni a filmet! Aztán persze ajánlott egy finom kávé elfogyasztása szülőkkel, pedagógusokkal, kortárs mentorokkal vagy a legjobb barátokkal. Szinte biztos, hogy ezt a filmet egyedül nehéz lesz feldolgozni.