DEEPFAKE: küszöbön a valótlanság kora? II. rész

II. rész: Deepfake és fake news az Egyesült Államokban

Miért kiemelten fontos az Amerikai Egyesült Államok szerepe az álhírek szempontjából? Milyen eszközök állhatnak a világ egyik vezető hatalmának rendelkezésére az álhírek XXI. századi, digitális formáival szemben? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Buza Ádám kortárs mentor, a deepfake és fake news jelenségét bemutató cikksorozat második részében.

 

Az Egyesült Államok történelme szorosan összefügg a modern tömegkommunikáció történetével. Itt jöttek létre először olyan országos rádió-, majd televíziós csatornák, melyek korábban elképzelhetetlenül széles célközönséget érhettek el mindössze egyetlen rádió- és tv-adás segítségével. Ez az európai modern tömegmédia fejlődésétől eltérő, teljesen piaci alapú fejlődési út tette lehetővé, hogy a mai napig az Egyesült Államok egyik legfontosabb exportcikkeként tartják számon az amerikai média különböző termékeit: kezdve a dollármilliárdokból forgatott hollywoodi szuperprodukciótól a Buzzfeed különböző kvízein át egészen a virálissá váló amerikai közösségimédia-tartalmakig.

 

Nem véletlen tehát, hogy egy ennyire médiaközpontú társadalomban már régóta kiemelt szereppel bír az, hogy ki és milyen módon alkalmazza a média különböző kommunikációs csatornáit. A XX. század új médiaeszközeinek kiaknázása ezért az amerikai szórakoztatóipar után a gazdasági és politikai elit figyelmét sem kerülhette el. Ezt az új technikai lehetőséget ragadta meg például Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, a nagy népszerűségnek örvendő „kandalló előtti beszélgetések” keretében, mely során egészen 1933-tól kezdve folyamatos rádióadások keretében tájékoztatta a lakosságot a kabinetje aktuális politikai intézkedéseiről.

 

 

A modern tömegkommunikációs eszközök elképesztően gyors elterjedése azonban egyben magában hordozta az álhírek terjesztésének sokkal hatékonyabb lehetőségét is.
Kiváló példa erre Orson Welles hírhedt 1938-as rádiójátéka, a Világok harca, melyben Welles egy élő rádiós tudósítás formáját használta egy marsi támadás elmesélésére, ami annyira élethűre sikerült, hogy Amerika-szerte pánikot váltott ki a lakosság körében. Bár a mai fogalmaink szerint Welles rádiójátéka inkább tekinthető „médiahacknek”, mintsem tudatosan létrehozott álhírnek, mégis mérföldkőnek tekinthető a fake news fejlődéstörténetében. Ugyanis ez esetben szembesült először az amerikai társadalom tömegesen az „új” média hatalmas tömegmanipulációs erejével.

 

Kérdés, hogy a tömegmédia ismertetett jellemzőin túl mi lehet még annyira speciális az Egyesült Államokban az álhírek terjedése szempontjából?

 

A válasz egészen 1791-ig, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítéséig vezethető vissza. Az első kiegészítés rendelkezik ugyanis a vallásszabadság és gyülekezési jog mellett a sajtó és szólás szabadságáról, mely a mai napig kritikus pontja az álhírekről folytatott jogi vitáknak és problémáknak az USA-ban. A cikksorozat első részében már kitértem arra, hogy az álhírgyártás korántsem újkeletű dolog: az első alkotmánymódosítást megalkotó amerikai „alapító atyák” is pontosan tisztában voltak a tudatos dezinformáció szerepével, azonban hosszas mérlegelést követően arra jutottak, hogy az esetleges álhírek terjedése sokkal kisebb problémát jelent, mint a sajtó feletti potenciális kontroll gyakorlásának lehetősége, és álláspontjuk szerint a tények végül mindig tisztázzák az ilyesfajta félretájékoztatást. Értelemszerűen ez az álláspont a nyomtatott sajtó akkori technikai lehetőségeihez mérten született és nem láthatta előre a XX. század nagy kommunikációs újításait, így fogalmuk sem lehetett az internet és a közösségi média bekövetkező forradalmáról, ami mára alapjaiban változtatta meg a tömegkommunikációról alkotott képünket.

 

Az Egyesült Államok társadalmi és technikai háttere (ideértve a közösségi média által gerjesztett véleménybuborékokat és a megerősítési torzítás jelenségét) kiváló alapot szolgáltatott ahhoz, hogy a globális közvélemény először a 2016-os amerikai elnökválasztás, majd Donald Trump elnöki kabinetjének kommunikációja kapcsán széles körben megismerje az álhírgyártás jelentőségét. Az álhírek szerepének kritikus fontosságúvá válása egy összetett probléma, azonban mégis kiemelhetünk pár kulcsmozzanatot, amivel jól jellemezhető a kezdetben amerikai, majd később globálissá vált jelenség. Ezt jól szemlélteti az UNESCO 2017-es infografikája: a fake news előállítását és terjedését egyaránt táplálja a hagyományos médiával szembeni bizalomvesztés, az alacsony szintű kritikai gondolkodás és a média megváltozott üzleti struktúrája.

 

Az amerikai (digitális) írott sajtóban megjelenő álhírek – a rengeteg kormányzati és üzleti beavatkozás ellenére – közelről sem tekinthetők megoldott problémának, azonban a deepfake megjelenése és a korábbi videomanipulációs technikákhoz képest relatíve alacsony technikai tudásigénye sok szakértő számára adott okot vészjósló megközelítésre.

 

Olyannyira, hogy kutatók egy csoportja 2018 nyarán fogadást kötött, hogy a 2018-as őszi időközi amerikai választásokat jelentősen befolyásolja egy deepfake videó közzététele az egyik jelöltről, ami legalább 2 milliós megtekintést ér el, mielőtt megcáfolnák annak valódiságát. Bár a 2 milliós feltétel végül nem teljesült, több kisebb megtekintésű hamisított videó is keringett az interneten, így a szakértők továbbra is kiemelt fontosságúnak tekintik a problémát.

 

Az amerikai kormány is kiemelt prioritásként kezeli a deepfake-ek elhárítását: az amerikai fejlett védelmi projektekért felelős DARPA – amelyhez magának az internet „ősének” tekintett ARPANET is köthető többek között – folyamatosan dolgozik egy olyan program kidolgozásán, ami hatékonyan képes kiszűrni a gépi tanulás segítségével létrehozott videotartalmakat. Ehhez jelenleg több alternatív módszerrel kísérleteznek, mint a szereplő pislogásának gyakorisága és jellegének figyelése vagy a vérkeringés látható jeleinek elemzése a bőrfelület változásai szerint.

 

Az újszerű technológiák evolúciójában gyakori, hogy az elhárító megoldások fejlődésével párhuzamosan az eredeti technika is folyamatosan továbbfejlődik, sőt, jelen esetben „fejleszti is magát”.

 

Ezalatt nem egy Skynet-szerű, öntudatra ébredt deepfake-gyártó algoritmust értünk, hanem az egyre több deepfake megvalósítását végző keretrendszer, a GAN (Generative Adversarial Networks) fejlődését, mely a gépi tanulás elveire épülve egyre pontosabbá válhat, minél több képi minta érhető el egy adott deepfake előállításához (illetve minél több, korábban előállított deepfake érhető el adott tartalomhoz).

 

Meglepő lehet, hogy a deepfake elleni harc egyik fő akadálya – a „hagyományos” álhírekhez hasonlóan – továbbra sem technikai jellegű. A deepfake-eket is érintő jogi probléma, ami jelenleg is a szólásszabadságról szóló első alkotmánymódosításból eredeztethető, továbbra is fennáll, illetve bizonyos szempontból még intenzívebben jelentkezik. A hamisított videók ugyanis még nehezebben behatárolhatók jogi szempontból, ezért az erről szóló jogi párbeszéd és a szabályok fejlődése legalább olyan fontos, mint a technikai jellegű megelőzés.
Az Egyesült Államok kormányzati szervei és üzleti szereplői tehát több szempontból is megoldandó feladatok előtt állnak a deepfake és fake news megfékezését illetően, de mivel a legtöbb „fronton” már rendelkeznek tapasztalattal és stratégiával a probléma kezelésére, korántsem tekinthetők felkészületlennek.
A cikksorozat következő részeiben Oroszország és Kína, majd végül az Európai Unió deepfake-kel és fake newszal kapcsolatos intézkedéseit és terveit veszem górcső alá.