Ismerd meg az InfoTárs vezetőket! – Baracskai Anikó

Baracskai Anikó az InfoTárs Egyesület alelnöke elsők között támogatta a szervezet megalapítását azzal a céllal, hogy az egyesület hidat teremtsen az IT szféra és a tehetséges fiatalok között. Társadalomtudományi tanulmányai alatt a párkapcsolaton és családon belüli erőszakkal foglalkozott, idővel pedig a megszerzett tudását az online bántalmazás kapcsán bővítette.  Az InfoTárs vezetői csapatában egyetlen lányként támogatja a szervezet működését, miközben folyamatosan jár önismereti tréningekre és online marketing képzésekre, hogy minél jobban tudja támogatni az InfoTárs csapatát.

 

Első hallásra a bántalmazás nem egy vonzó és könnyen feldolgozható téma egy egyetemista számára. Miért kezdtél el ezzel a témával foglalkozni?

Gyerekkorom óta elég nagy volt az igazságérzetem és viszonylag magas az empátiám más emberekkel szemben. A téma iránti érdeklődés és az igény, hogy megértsem a jelenség dinamikáját, valószínűleg ide vezethető vissza.

 

Hogyan fordult az érdeklődésed az offline bántalmazásról az online bántalmazás irányába?

Már egyetemistaként volt szerencsém neves hazai IT konferenciákon részt venni és a digitalizáció társadalomra való hatása nagyon érdekelt akkoriban is. Néhány éve még nem volt annyira közismert jelenség itthon a cyberbullying, de a konferenciákon való részvételek biztosították, hogy elsők között hallhattam és foglalkozhattam a témával. Természetesen rengeteg tanulással járt a téma bővítése, de hiszem, hogy az offline és online térben való bántalmazási dinamika sok esetben mutat hasonló vonásokat.

 

Mi a legnagyobb kihívás számodra, amikor ezzel a területtel foglalkozol?

Az egyéni sorsok feldolgozása és a megkeresésekkel járó felelősség. Nem az a valódi kihívás, amikor egy-egy kerekasztal beszélgetés során beszélgetünk az online bántalmazásról, hanem az, amikor egy-egy fiatal közvetlenül megkeres és a támogatásomat kéri. Sokszor néhány mondatból kell tudni leszűrni, hogy valakivel csak beszélgetni kell egy jót (például bátorítani, mert bizonytalan) vagy szakember és/vagy hatóság segítségét kérni.

 

Hogyan lehet ezt jól és helyesen kezelni?

Számtalan esettanulmány olvasásával, folyamatos tanulással az online bántalmazás különböző formáiról és szükséges folyamatosan követni a legújabb pedagógia híreket. De számomra az egyik legfontosabb a stabil önismeret. Hiszem, hogy ha önmagamat és a határaimat ismerem, akkor nem személyes érzelemmel megfűszerezett tanácsot adok, hanem stabil támaszt tudok nyújtani.

Szükség esetén viszont nem hezitálok és azonnal ajánlom a szakember vagy a hatóság megkeresését.

 

Van olyan könyv vagy film, amit szívesen ajánlanál az online bántalmazás jelenségének megismerésére?

Nagy rajongója vagyok a 13 okom volt című amerikai sorozatnak (leginkább az első évadnak). Ennek a sorozatnak a központjában az iskolai bántalmazás van, de nagyon jól megismerhető általa a különböző szereplők motivációi és az, hogy egy-egy ártatlan csínytevésnek milyen súlyos következménye lehet.

Mostani nagy kedvencem Schwechtje Mihály filmje, ami a Remélem legközelebb sikerül meghalnod 😊 címet viseli. Zseniális magyar alkotás, amit pedagógusoknak, szülőknek és fiataloknak egyaránt látni kell (lehetőség szerint együtt).

 

Hogyan kapcsolódsz ki, ha van egy kis szabadidőd?

Nagyon szeretek olvasni. A barátaim általában valamilyen könyvvel a kezemben látnak, mert valódi könyvmolynak számítok.

Emellett szabadidőm terhére kezdtem el tavaly egy online webdesign tanfolyamot, és ha lehetőségem van rá szeretek az online marketing világával is foglalkozni.

 

Miért vállaltál szerepet az InfoTárs megalapításában?

Mert valódi lehetőséget láttam az IT szféra piaci szereplői és az általunk közvetlenül vagy közvetve ismert tehetséges fiatalok találkozásában. Hittem abban, hogy az ágazat valóban érdeklődik a fiatalok iránt, csak az eszköz vagy alkalom nem teremtődött meg a találkozásra.

Motivációim között pedig ott volt, hogy szerettem volna iskolákba menni előadni, fiatalokat tudatosítani. Már az egyesület megalakulásakor sejtettük, hogy a kortárs mentorképzési rendszer (ami az elmúlt két évben messze túl nőtt az elnökség előzetes elképzelésein) sikeres lehet és a szakmai inspiráció mellett örömet is fog szerezni nekünk.

 

Mi a legnagyobb kihívás számodra egy szervezet koordinálása során?

Ha az InfoTárs csapatot valaki megismeri láthatja, hogy ez egy valódi baráti közösség. Sokan már az egyesület megalapítása előtt  kollégák vagy barátok voltunk. Természetesen az Egyesület működtetése megkövetelt bizonyos rendszert és feladat leosztást, ezért ezeket a szerepeket az első időszakban még meg kellett tanulnunk, de ma már a közös élmények, projektek és a sikerek összeszokottá tettek minket.

 

Az InfoTárs vezetői között egyetlen lányként vagy jelen. Jelent ez valamilyen kihívást számodra?

Előfordul, hogy aki nem ismer minket az első tárgyalásoknál lebecsül vagy arra számít, hogy inkább a háttérben dolgozom. Ez persze nagy tévedés, mert az esetek többségében én vagyok a rossz zsaru, úgyhogy ezek az első körös sztereotípiák hamar leszoktak omlani 😀 . A fiúk mindenben támogatnak, abszolút teret adnak a véleményemnek és partnerként kezelnek – ha nem így lenne, nem dolgoznék velük. Mindannyian tudjuk, hogy hol tudom őket igazán kiegészíteni és mivel tudom őket én támogatni.

Számomra nem a fiúkkal való közös munka volt a kihívás, hanem megtalálni az érzékenységemnek és az alelnöki/vezetői szerepemnek az egyensúlyát.

 

Milyen az InfoTárs közösség ma?

Őszintén mondom, hogy egyre színesebb és ezáltal egyre jobb! Hatalmas öröm számomra, hogy mindig újabb és újabb tehetséges, a digitalizációra nyitott, ambiciózus és érzékeny fiatallal találkozhatunk. Mintha ez a merítés soha nem fogyna ki és ezzel az összes rossz sztereotípiát lebonthatjuk a mai fiatalokkal kapcsolatban.

 

Mi volt a kedvenc InfoTárs programod?

Nagyon szeretem az InfoTábor hangulatát, mert a fiatalok és a szakmai vezetők számára egyaránt igazi kihívást és inspirációt jelent. Valódi küldetéstudatot azonban az iskolalátogatások során szoktam érezni, amikor egy-egy osztályközösség számára tartok előadást az online bántalmazásról vagy közösen dolgozunk fel egy-egy esetet.

 

Milyen lesz szerinted az InfoTárs Egyesület egy év múlva?

Szinte már el sem merem képzelni 😀 Az elmúlt két évben folyamatosan többszöröse valósul meg annak, amit eltervezünk. Az biztos, hogy a szakmai fejlődés iránti vágyunkból, az energiánkból, kreativitásunkból nem engedünk. Bízom benne, hogy az előző évben hozzánk csatlakozott kortárs mentorok pedig országos és nemzetközi szinten is tudnak majd képviselni minket és az alapelveinket.